3. Fejezet - Shocking News

Lassan közelítettem meg a bejárati ajtót. Felléptem az utolsó lépcsőfokra, vettem egy mély levegőt majd lassan ráraktam a kilincsre a kezem és óvatosan lenyomtam. Beléptem az ajtón, becsuktam és gyorsan levarázsoltam a lábaimról a sarumat. Besétáltam a nappaliba és megpillantottam őt. Már kerek két éve nem láttam. Nem voltozott semmit. Megfagyva álltam és néztem ki a fejemből. Vajon mit keres itt?!
- Szia, kislányom! – állt fel a helyéről. – Olyan régen nem láttalak. Igazi nő lett belőled. – láttam az arcán a büszkeséget. Feleszméltem, ledobtam a táskámat majd oda futottam hozzá és könnyes szemmel öleltem át az apukámat.
- Any.. annyi.. annyira hiányoztál! – ekkor már zokogtam és egyre jobban szorítottam őt.
- Bocsáss meg, hogy nem kerestelek! – éreztem, hogy bűntudata van. Lassan elválltunk egymástól.
- Én most felmegyek, átöltözök, addig beszélgessetek nyugodtan. – töröltem le a könnyeimet arcomról. – Remélem, sokáig maradsz!
Mosolyogva rohantam be a szobámba, ledobtam mindent magamról. Bevonultam a fürdőszobámba, lezuhanyoztam, amikor kiléptem a zuhanyzóból magamra tekertem egy törölközőt és megszárítottam a hajam. Mikor végeztem, felvettem egy barna sortot, egy rózsaszín-fehér csíkos pólót majd magamra aggattam pár kiegészítőt és lementem a szüleimhez. 
- Még nem mondtam neki semmit.. – hallottam meg anya hangját a konyhából. Észrevétlenül odasétáltam a falhoz, tudom nem szép dolog hallgatózni, de most ez kivételt képez.
- Holnap estére már Los Angelesben kell lennem. – nem akartam tovább hallgatni ezért nagy mosollyal az arcomon besétáltam a konyhába.
- Mi lesz a vacsora? – fordultam oda anyához, aki eléggé meg volt lepődve. Nem hiszem, hogy tudja, hogy hallottam valamit is.
- Spagetti a kedvencetek. – mosolygott apára és rám. Most olyan érzésem volt, mint kiskoromba, mintha egy nagycsalád lennénk.
- Köszönöm szépen, nagyon finom volt. – nyeltem le az utolsó falatot, ami a számba volt.
- Jessy kérlek, maradj még egy kicsit. Szeretnénk neked valamit mondani. – már nagyon fáradt voltam, de gondoltam azt a dolgot akarják elmondani, amiből hallottam egy kisebb részletet. Bólintottam, hogy kezdheti.
- Tudod, hogy nagyon sok dolgom van mostanában és hallottam, hogy szeretsz énekelni. – ekkor mindketten anyára pillantottunk. Anya bíztatóan ránk mosolygott majd apa folytatta a mondani valóját. – Holnap estére már Los Angelesben kell lennem és szeretném, ha velem tartanál.
- Hogy micsoda? – nem tudtam eldönteni, hogy örüljek vagy sírjak. Éreztem, hogy kibuggyant egy könnycsepp a szememből majd még egy.
- Nem akarsz eljönni igaz?! Tudtam, hogy ez lesz.. – láttam rajta, hogy csalódott majd lassan felálltam oda mentem hozzá és megöleltem.
- Szeretnék veled menni! – ennyit mondtam csak, felrohantam a szobámba kihúztam az ágyam alól a táskámat és összepakoltam pár ruhát. Írtam Lindának, hogy szeretnék vele holnap találkozni, mert mondani akarok neki valamit. Boldogan feküdtem le az ágyamba azon agyalva, hogy mondjam meg a legjobb barátnőmnek, hogy este már Los Angelesben leszek.

Köszönöm az előző részre a kommentárokat és a sok visszajelzést! :)<3

Kérlek, most se sajnáljátok azt a 2 percet a véleményetek kifejtésére! Köszönöm :)