 |
Út közben valahogy sikerült elaludnom és már csak akkor keltem fel, amikor apa megállt a háza előtt. Csodálatos nagy ház volt, kiszálltam a kocsiból és elképedve bámultam magam előtt az óriás épületet, mely nem csak mérete de szépsége miatt is felkeltette érdeklődésemet.
- Be is jössz, vagy kint alszol majd? - fordult vissza az ajtóból apa, a bőröndjeimmel a kezében.
- Már is megyek. - egy utolsó mély lélegzetet vettem majd elindultam a ház belseje felé. Nem csalódtam. Ez a ház egy mesébe illő palota.
- Felmész a lépcsőn és rögtön az első szoba jobbról a te szobád. Remélem tetszeni fog. A bőröndjeidet majd mindjárt felviszem csak el kell intéznem egy telefont. - hallottam meg apa hangját miközben vettem le a cipőmet, mikor felnéztem már nem láttam sehol. Valószínűleg már elment telefonálni. Elindultam az új szobám felé. Az ajtó előtt megálltam, lecsuktam egy pillanatra a szemem majd lassan lenyomtam a kilincset. Mikor beléptem az állam is leesett.
- Remélem tetszik. - hallottam meg apa hangját a hátam mögött. Megfordultam és sírva átöleltem.
- Köszönöm szépen! Köszönök szépen mindent apa! - még pár percig, szorosan öleltük egymást majd megszólalt a telefonja.
- Elnézést kérek, de ezt most fel kell vennem. Pakolj ki nyugodtan majd később benézek! - kisétált, becsukta az ajtót és magamra hagyott. Pár percig még bámultam magam elé, majd elkezdtem kicsomagolni. Úgy két óra múlva sikeresen végeztem. Mivel eddig apa nem nagyon mutatott meg semmit ezért egy nagy felfedező utat tettem a házba ami szintén elvett egy órát az életemből. Mikor végeztem lementem a nappaliba és fáradtan lehuppantam az egyik kanapéra, bekapcsoltam a televíziót. Már majdnem belemerültem volna a tévézésbe mikor eszembe jutott, hogy anyáékat még fel se hívtam. Felrohantam a szobámba, elővettem a telefonomat és már tárcsáztam is anyát.
- Szia kicsim! Már azt hittem fel se hívsz. - hallottam meg anya hangját a második csörgés után.
- Szia anya! Bocsi, de nagyon elvoltam foglalva. Kipakoltam és feltérképeztem a házat. Iszonyatosan jól néz ki. - terült szét egy nagyobb mosoly az arcomon amit édesanyám nem látott, viszont biztos voltam, hogy hallatszott a hangomon, hogy boldog vagyok.
- Jessy gyere enni!! - hallottam meg apa hangját fél órával később, amikor még mindig anyával beszélgettem.
- Anya, ugye nem haragszol ha most leteszlek? Mennem kell vacsorázni. Majd hívlak! - gyorsan elköszönt ő is majd letettem és lerohantam az étkezőbe.
- A kedvencedet rendeltem. - apa kihúzta nekem a széket, mint egy igazi királylánynak majd mikor ráültem beljebb tolta.
- Sonkás gombás pizza?! - kérdeztem rá, miközben apa elővett egy pizzást dobozt és kinyitotta.
- Igen! Féltem, hogy már nem ez a kedvenced de meg akartalak lepni. - mosolyodott el.
- Még mindig nagyon imádom. - elvettem egy szeletet és elkezdtem enni. Körülbelül még egy óráig beszélgettünk majd mikor elfogyott minden felálltunk az asztaltól és elindultunk a szobáink felé.
- Holnap be kell mennem dolgozni. Nem akartalak még itthon hagyni, szóval szóltam bent, hogy te is jössz velem. Remélem nem baj. - ezzel egy kicsit meglepett.
- Dehogy baj. Köszönöm apa! - elmosolyodtam de a végén a mosolyból egy ásítás lett.
- Jó éjt kicsim. - indult el a szobája felé.
- Jó éjt apa. - bementem a saját szobámba, átöltöztem majd egyből el is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése