6. Fejezet - Studio

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Lassan kinyitottam a szemeimet, és kikapcsoltam az ébresztőt. Felálltam az ágyamról, és lassan odasétáltam a tükör szekrényemhez.
- Új élet, új Jessy. - elmosolyodtam, majd elindultam a fürdőszobámban. Egy óra múlva már a nappaliban vártam apát.
- Jó reggelt hercegnőm! Mióta vársz rám? - az öltözködéséből azt szűrtem le, hogy nem siet sehova. Ugyanis még mindig pizsamában volt.
- Már egy fél órája nézem a tévét. Elképesztő milyen emberek vannak itt. Valami tizenkilenc éves fiút megtámadtak a rajongói mikor a plázából jött ki. - még most se fér a fejembe, hogy egy közel húsz éves fiúnak, hogy lehetnek rajongói.
- Nem mondták a nevét véletlenül? - kisebb aggodalmat véltem felfedezni a hangjában.
- Azt hiszem, valami Jason Bieber.. - apa fenn hangon elkezdett nevetni, én pedig kérdő tekintettel néztem rá.
- Szerintem Justin Bieberre gondoltál drágám. Felöltözök gyorsan, és mehetünk is. Addig csinálj magadnak reggelit. - amint befejezte a mondatát, már rohant is fel a lépcsőn. Bementem a konyhába, de amikor kinyitottam a hűtőt nagyon ledöbbentem. Egy félig megrágott szendvicsen kívül nem találtam semmit, és szerintem az is egy hetes maradék lehetett. Kidobtam a kukába, a romlott ételt és elmosogattam a tányért.
- Apa szerintem, útközben beugorhatnánk valami kínai gyors étterembe. - felvettem gyorsan a cipőmet, leakasztottam a kocsi kulcsot a tartóról és kiléptem a házból.
- Te mióta tudsz vezetni?! - nyitódott ki mellettem a kocsi ajtó.
- Lassan már két éve letettem a jogsit. - bedugtam a kulcsot a zárba, és elfordítottam. Apa beállította nekem a GPS-t, én pedig nagy gázzal elindultam abba az irányba amit a kis szerkezet mutatott.
- Itt állj meg, beugrok kajáért. - leparkoltam az út szélére, apa kiugrott és be is rohant egy kis étterembe. Tíz perc múlva két nagy csomag kínaival tért vissza.
- Gyors volt, mikorra kell beérnünk a stúdióba? - néztem rá az órámra.
- Még van egy óránk. Elmehetnénk a közeli parkba és elfogyaszthatnánk ott nyugodtan a reggelinket. - tökéletes ötletnek bizonyult. Viszont egy apró dologról elfelejtkeztünk. Mikor kiszálltunk a parknál a kocsiból, pár lány visítozva elindult apám felé.
- Nézzétek! Ott van Scott, Justin menedzsere. - pár perc alatt, rengetegen lettek körülöttünk. Kellemetlenül éreztem magam.
- Te vagy Scott új barátnője? - állt mellém egy velem egy korú lány.
- Micsoda?! Scott az apám. - szemeim a kétszeresére tágultak. Kicsaptam a kocsi ajtót beültem és elkezdtem hallgatni a kedvenc zenémet. Mikor a refrénhez értünk, automatikusan elkezdtem énekelni. Apám beült mellém, és végig hallgatta.
- Kicsim, csodálatos hangod van. Nem szeretnél énekes lenni? - kigördült pár könnycsepp a szememből. - Nincs semmi baj, kincsem.
- Nem voltam felkészülve, hogy így megrohamoznak. Egy lány megkérdezte tőlem, hogy a barátnőd vagyok-e? - már nem bírtam visszatartani, és elkezdtem sírni.
- Tsss. Nincs semmi baj. Megígérem, többet nem lesz ilyen. - átölelt, és adott egy puszit az arcomra. - Most pedig siessünk, mert tényleg nem fogunk beérni.
Letöröltem a könnyeimet, és beindítottam a kocsit. Tíz perc múlva már a stúdió előtt voltunk. Rengeteg tini lány állt a bejáratnál. Nem volt kedvem megismételni az előbbit.
- Ezt vedd fel, és kövess. - apa kiszállt, felvette a szemüvegét és az épület másik oldalán ment be. Én pedig csak követtem őt, mint egy puli kutya. - Remek, ez simán ment.
- Hol van a mosdó? Meg szeretném igazítani a sminkemet. - igazából csak fel akartam hívni anyát, de nem akartam hogy bárki is meghallja.
- Menj végig itt a folyóson, és balra a második ajtó lesz. Ha végeztél gyere fel a harmadikra. - beszállt a liftbe, én pedig elindultam amerre mondta. Mikor bementem, és meggyőződtem, hogy biztos nincs bent senki, kivettem a táskámból a telefonomat.  Tárcsáztam anya telefonszámát, de nem vette fel. Levettem a napszemüveget. Elképedtem, mennyire lesírtam a sminkemet. Gyorsan megigazítottam, és felmentem a harmadikra, ahogy apa mondta...