2. Fejezet - Summer

Már egy hete vége az iskolának és eddig ki se léptem a házból. Arra keltem fel, hogy valahol csörög a telefonom. Vártam két percet, hogy abba hagyja, de ekkor újra kezdte. Azt hiszem muszáj lesz felkelnem. Nagy nehezen megtaláltam a telefonom, felvettem és beleszóltam. 

- Igen?! Ki az? – szóltam bele úgy, hogy észrevegye a hívó, hogy felkeltett! 

- Szia Jess! – hallottam meg barátnőm hangját. – Bocsi, hogy felkeltettelek, de már dél van és arra gondoltam, hogy elmehetnénk délután a strandra. 

- Oh. Hogy te vagy az Linda.. nincs semmi gond. – végig ezer wattos mosoly égett az arcomon. – Benne vagyok, kedvem lenne egy kis pancsoláshoz. 

- Akkor majd találkozunk két óra múlva a közös helyünkön. – meg se várta, hogy kinyögjek egy „ott találkozunkat” máris rám csapta a telefont. Nem volt mit tenni, lementem, hogy megnézzem anya itthon van-e. A konyhában nem volt senki csak egy cetli. 

„ Elmentem bevásárolni, fodrászhoz meg ilyenek. Majd jövök este! Puszi… Anya” 

Összedobtam egy reggeli-ebédet, leültem a pulthoz megettem majd felsétáltam lassan a szobámba közben eltervezve, hogy mit is fogok csinálni egész nyáron. Bevonultam a fürdőszobámba, elrendeztem magam majd kiléptem a fürdőből egy szál törölközőben. Oda álltam a szekrényem elé, gyorsan megtörölköztem majd a szoba másik végébe dobtam a törölközőt. Kinyitottam a szekrényem, megkerestem a fürdőruhám. Majd kerestem egy hozzá illő pólót is. Felvettem, majd beledobáltam minden szükséges dolgot egy kistáskába majd fél kettőkor elindultam. A közös helyünk, amit immár 8 éve mondhatunk annak kettő utcával volt arrébb a házunktól, egy Starbucks volt az. Mikor beléptem és körben néztem, csalódottan vettem észre, hogy a barátnőm még nincs itt. Oda mentem a pulthoz kértem mind a kettőnknek egy – egy jegeskávét majd helyet foglaltam az egyik ablak melletti asztalnál ahol látom az ajtót is. Éppen lassan szürcsölgettem a kávémat, amikor hírtelen megjelent a barátnőm. Intettem neki, hogy üljön le és megmutattam neki, hogy itt van az övé is. 

- Mióta vagy már itt? – kérdezte mikor leült és megitta az első kortyot a finom italból. 

- Nem olyan rég óta körülbelül tíz perce érkezhettem. – megnéztem az órámat és lesokkolódtam, mikor megláttam, hogy már fél három. Több mint fél órát váltam a barátnőmre. 

- Mehetünk? – zökkentett ki a gondolataimból Linda. – Köszönöm szépen, finom volt. 

- Nagyon szívesen. Mehetünk! – ott hagytuk a poharainkat majd egy halk köszönéssel tovább álltunk. Meglepő, hogy milyen közel van hozzánk a strand. Nem telt bele húsz perc és már a bőrömön érezhettem a hűvös víz érintését. Jól esett, mivel kint nagyon meleg volt. Megtárgyaltuk az egész életünket. Felelevenítettük milyen volt még mikor kicsik voltunk, milyenek voltak az iskolaévek.. olyan rossz lesz Linda nélkül. Ő színésznek akar tanulni és Hollywoodba fog élni. Én még nem tudom, mit hoz a sors. Mind a ketten elkezdtünk sírni, majd a következő pillanatban már átölelve sírtunk egymás vállán. 

- Ez nagyon fog hiányozni. – mondtam Lindának majd elengedtem. Megnéztem a telefonomat és észrevettem, hogy anya már vagy hússzor hívott. Nem csodálkozom, nem szóltam neki hova megyek és már lassan négy órája itt vagyunk. 

- Lehet, jobb lenne indulni. – nyögtük végre ki. Gyorsan összepakoltunk majd elindultunk. Hamarosan elváltak útjaink én pedig elindultam hazafelé. Mikor oda értem a házunkhoz két kocsi állt a feljárón.. De vajon kié a másik kocsi?!

Köszönöm szépen az előző részhez a kommentárokat. Bocsánat, hogy csak most raktam fel a fejezetet de sosincs elég időm. [:/] Remélem itt is megleptek egy - két kommentárral. Ja és, hogy miért ennyire rövidek a részek?! Oda figyelek, hogy minden rész csak 1 oldal legyen, így sarkallom magam arra, hogy többet írjak és hamarabb hozzam a részeket! :)