4. Fejezet - Get ready for Los Angeles!

Meghallottam az ébresztőm rekedtes kiabálását. Az a fránya óra kizökkentett az édes álomvilágomból. Lassan kinyitottam szemeimet és az órára tapasztottam. Kereken nyolc órát mutatott. Kipattantam az ágyamból, bevonultam a fürdőbe és elkészültem. Mikor kijöttem nyoma sem volt a fáradt és nyafogós énemnek. Magamra aggadtam a ruháimat ami jelenleg egy fehér trikóból, egy kockás ingből és egy koptatott rövid farmernadrágból állt. Lementem a konyhába elkészítettem egy gyors reggelit amit nyomban be is faltam majd felmentem a szobámba, hogy összepakoljak. Miközben takarítottam jött egy SMS-em.

" Találkozzunk a Starbucksnál kettőkor. Pusz Linda"

Ránéztem az órámra ami már fél kettőt mutatót így felkaptam a napszemüvegemet az asztalomról, felhúztam a cipőmet és kezemben a telefonommal elhagytam a házat.

- Szia! - egyszerre értünk a bejárathoz, adtunk egymásnak egy cuppanós puszit majd benyitottunk a kávézóba. Leültünk a megszokott helyünkre és rendeltünk kettő Café Lattét, amit hamarosan kézhez is kaptunk.
- Valamit el kell mondanom. Hosszú sztori lesz szóval kösd fel a fehérneműdet. - beleszürcsöltem a kavémba, rámosolyogtam majd elkezdtem az egészet mesélni attól fogva, hogy tegnap elváltunk..
- Szóval most apával fogok élni Los Angelesben.. - fejeztem be a kis mesémet fél óra múlva. Linda végig csöndben volt és csak szürcsölgette a már kihült löttyöt. Láttam az arcán, hogy nem örül annak, hogy már ma elmegyek.
- Szóval akkor ez volt a búcsú latténk. - nézett az üres bögrékre amik előttünk hevertek az asztalon. Nem szóltam semmit, csak néztem az arcát és azon tűnődtem mi lesz velünk?!
- Ne butáskodj. Nem örökre megyek el, csak egy időre. Minden nap beszélgethetünk majd az interneten. - szemeim könnybe lábadtak. Ránéztem a barátnőmre, aki mindig itt volt mellettem akármi bajom volt. Aki sosem hagyott a bajban egyedül. Láttam, hogy már sír. Oda ültem mellé és nagyon szorosan megöleltem. Percekig öleltük egymást, és sírtunk a másik vállán. Mikor már mindketten megnyugodtunk valamennyire visszaültem és folytattuk a beszélgetést. Felidéztük a régi emlékeket. Megnéztem a telefonom, mivel láttam, hogy valaki írt.

"Jess nem tudom hol vagy, de ideje lenne haza jönni. Hamarosan indulunk..xoxo Apa"

- Linda, nagyon sajnálom de mennem kell. Hamarosan indulunk és még el kell köszönnöm anyától is. - felálltam megöleltem a legjobb és talán az egyetlen igaz barátnőmet. - Majd írok és hívlak.

Bár nem laktunk messze a kávézótól de azért megállítottam egy taxit. Nem volt kedvem haza sétálni.
- Hello! A Sun Street 10-hez kérném a fuvart. Köszi. - beültem hátulra és bámultam ki az ablakon. Tizenöt perc múlva leparkolt a taxi. Kiszálltam, kifizettem az utat majd elköszöntem. Bementem a házunkba, ahol felnőttem. Ami olyan sok titkot és emléket őriz. Odamentem anyához, megöleltem és nem mondtam semmit. Szerintem tudta hogy Lindával voltam.

- Scooter lehoznád kérlek a bőröndjét? Szeretnék tőle elbúcsúzni. - mondta anya miközben még mindig engem ölelt. Hallottam, ahogy apa elindul fel a lépcsőn.
- Annyira fogtok hiányozni. - éreztem, hogy végig folyt egy könnycsepp az arcomon.
- Te is nagyon fogsz hiányozni kicsim! - anya letörölt a sós nedvet az arcomról és rám mosolygott, olyan nyugtatóan, hogy tudtam nem lesz semmi baj, SOHA.

Egy óra múlva már úton voltunk a nagyváros felé. Egyszerre voltam szomorú és örültem..